Az elveszett betűk (karácsonyi darab)

szereplők:

Alma: Zani
Delma: Eszti
Döbönc: Gergő
Sasorrú Kába: Marci

a betűk:

B: Barni
O1:Tomi
L: Lili
D: Olivér
O2: Martin
G: János
K1: Krisz
A: Milán
R: Ági
Á1: Yuan
Cs: Sári
O3: Levente
Ny: Zoé
T: Szabi
K2:Lilla
Í: Áron
V: Virág
Á2: Anna
N1:Enci
U: Timi
N2: Panni
K3: Peti
!: Kata


Alma: (dudorászik) Arról szól e dal ma, dal ma, dal ma / Én vagyok az Alma, Alma, Alma…

Delma: (izgatottan bejön) Szia Alma!

Alma: (énekelve) Szia, szia Delma! / Te vidítasz fel ma!

Delma: Miért énekelgetsz?

Alma: Mert jó a kedvem. A tiéd nem jó?

Delma: Jaj, dehogy! Nagy a baj!

Alma: Mi baj lehet? Hiszen itt a Karácsony!

Döbönc: (berobban) Sziasztok! Itt a Karácsony!

Alma: (énekelve) Szia, szia Döbönc kölök! / Nem zavar, ha énekölök?

Delma: Szia Döbönc! Nagy a baj!

Döbönc: Nem értem. Alma danolászik, Delma meg jajveszékel. Mi van itt?

Alma: Karácsony!

Delma: Baj!

Döbönc: Miért, mi a baj?

Delma: Eltűntek a betűk!

Döbönc: Jaj de jó! Eltűntek a tetűk!

Delma: Nem tetű, hanem betű!

Döbönc: Milyen betű?

Delma: Mindenféle betű!

Alma: A nagybetűk?

Delma: Is.

Döbönc: A kisbetűk?

Delma: Is.

Alma: A közepes betűk?

Delma: Minden betű!

Döbönc: És az miért baj?

Delma: Mert nem tudok karácsonyi képeslapokat írni.

Alma: Én sem!

Döbönc: Én sem!

Alma, Delma, Döbönc: (együtt) Betűk nélkül nem tudunk karácsonyi képeslapot írni!

Döbönc: Gyerünk, keressük meg a betűket! (indulna) Ti nem jöttök?

Alma: Várj! Ki kéne találni, merre induljunk.

Delma: Ja! Nem rohanhatunk csak úgy bele a vakvilágba.

Döbönc: Ja, ne már! Nem lehettek ilyen tutyimutyik! Nem tüttyögni kell, hanem menni!

Alma: Hamar munka ritkán rikkant!

Delma: Mi van?!

Alma: Ja, lehet, hogy nem pont így van…

Döbönc: Akkor jöttök?

Delma: Ritkán jó, nem?

Alma: De igen!

Döbönc: Na, ti csak csacsogjatok tovább, én megyek! Nem fecserészni kell, hanem cselekedni! (elmegy)

Alma: Fejjel rohan a falnak!

Delma: Lassan mi is elindulhatnánk. Csak tudnám, merre?

Alma: Szerintem menjünk Döbönc után!

Delma: Miért?

Alma: Mert úgyis bajba kerül és akkor segítenünk kell rajta.

Delma: Igazad lehet. Gyerünk!

(mendegélnek)

Sasorrú Kába: (bekötött orral beszédeleg) Jaj, de szédülök! Szerbusztok! Mit kerestek itt, ahol a mamám se jár?

Alma: Alma vagyok.

Delma: Én meg Delma.

Alma: Mitől tört az orrod el ma?

Sasorrú Kába: Jaj, ne is kérdezd!

Alma: Jó, akkor nem kérdezem!

Sasorrú Kába: Jó, akkor kérdés nélkül mondom el, hogy egy Döbönc nevű gyerek fejjel rohant…

Delma: A falnak?

Sasorrú Kába: Az orromnak!  Az aranyos pisze vasorrom megdagadt és elgörbült és szédülök is és azóta én vagyok a Sasorrú Kába.

Alma: Szegény!

Sasorrú Kába: Nem vagyok szegény, mert van egy összkomfortos, kacsalábon forgó mézeskalács házam, csak nem találom, mert az utcanévtáblákról eltűntek a betűk.

Delma: Mi épp a betűket keressük!

Sasorrú Kába: No ebben nektek is tudok segíteni.

Alma: Is?

Sasorrú Bába: Igen, is. Annak a Döböncnek is segítettem, de ő annyira sietett, hogy szerintem nem jegyezte meg rendesen a varázsigét.

Delma: Milyen varázsigét?

Sasorrú Kába: Amit, ha a végtelen hómező végére érve elmondotok, előjönnek a varázsigét kimondó személy számára szükséges betűk. Megjelenik a mondat.

Delma: És mi a varázsige?

Sasorrú Kába: A varázsige egy olyan versike, ami varázserővel bír.

Alma: Jó, jó! De hogy szól?

Delma: Ja, ja! Hogy szól?

Sasorrú Kába: (szaval) “Egy meg egy az mindig kettű / Ne döfjön meg engem e tű! / Fejemen se legyen tetű! / Jöjjön inkább sok-sok betű!”

Delma: Ez a varázsige? Ennek semmi értelme!

Sasorrú Kába: Miért, a csiribí-csiribának van?

Delma: Háááát… tényleg, annak sincs!

Alma: (húzza Delmát) Köszönjük szépen! Gyerünk!

Sasorrú Kába: Járjatok szerencsével, hogy hazatalálhassak!

(mennek)

Delma: Ez már a végtelen hómező vége?

Alma: Nem, ez még csak az eleje.

(mennek)

Delma: Ez már a végtelen hómező vége?

Alma: Nem, ez még csak a közepe.

(mennek)

Delma: Ez már a végtelen hómező vége?

Alma: Igen! Itt vagyunk! Kimondhatod a varázsigét!

Delma: Varázsige! (vár) Hol vannak a betűk?

Alma: (sóhajtva) “Egy meg egy az mindig kettű / Ne döfjön meg engem e tű! / Fejemen se legyen tetű! / Jöjjön inkább sok-sok betű!”

(sorban jönnek a betűk)

O1: Nem vagyok én hó- / -ba befagyott ló / Hanem kerek Ó. / Nekem olyan jó!

O2: Én is Ó, te is Ó / Duónk egy helyi show!

O3: Nem is duó, hanem trió / Pont, mint három kerek dió.

B: Bé-jöttem, mert ilyen zajos / Helyen szuszókálni bajos.

O1: Nézzétek a dupla hasút! / Pöfög, mint a hegyi-vasút.

R: Ritkán rikkant répa, retek / Ha nem vagyok itt veletek.

L: Lila lovon leng a Lala / S énekelget: Sala-lala!

Ny: Nyegle nyulat nyír a nyanya. / Ki nye nyevessetek, nyanya!

O2: Nyem nyevetünk, nyem nyevetünk! / E nyélkül is víg a hetünk!

Cs: Csá-csumi, ne felejtsétek / Én vagyok a kedvenc Csé-tek!

Á1: Kedvenc Csé-tek? Mért, van más itt? / Kérdi az, ki itt most Áááásít.

O1: Ne ásíts, mert ilyen neszek / Közepette álmos leszek!

A: Szégyenkeznem nincsen nagy ok / A legelső betű vagyok.

L: Legelsőnek legelején / Ki más is lehetne? Hej, én!

D: Jóllakik s dől a Dö le / Ebédje, ha dödölle.

N1: Nem könnyű a nevünk nekünk,

N2: Nazális a mi életünk.

K2: Jövök én is várjatok / Még ha szó végén is vagyok!

K3: Nem te, druszám / ott én vagyok ám!

Í: Nemcsak vékony, hanem hosszííí / Így nyeríti hangját az ííííí.

U: Ugyan kedves barátom / Utam merre találom?

Á2: Áááá, erre már ne gyere / Menj vissza a végibe!

V: A vége az az enyém / Ne köss mindig belém!

A: Szégyenkeznem nincsen nagy ok / A legelső betű vagyok.

O3: Ezt már meghallgattuk egyszer! / A-betűre nincsen vegyszer?

T: Tíz éltű tűzoltó!

K1: Kilenc különc kolonc!

O3: E kettőnek, íme / Kancsal lett a ríme!

Alma: Problémád csak alaki. / Hiányzik még valaki?

G: Én, a boldo- legvégéről. / Odaállok, ha megkéröl.

Alma: Jó, akkor megkérlök, hogy állj a helyedre!

Delma: De hol a helye? Csak zagyva betűkupacot látok.

Alma: Gondolkozz! Én már látom, milyen mondatot alkotnak.

Delma: Ugyan, csak a levegőbe beszélsz.

Alma: Persze, mert az vezeti a hangot. (betűkhöz) Kedves betűk! Álljatok szépen sorba! Lécci-lécci!

(betűk sorba állnak)

Delma: (olvassa) B-O-L-D-O-G  K-A-R-Á-Cs-O-Ny-T  K-Í-V-Á-N-U-N-K. Nekem valami hiányzik még a végéről…

!: (felfelé nézve kiabál) Hé! Hahó! Hej! (odaáll a betűsor végére)

Delma: Hát ez meg ki?

Alma: Ő a felkiáltójel!

Delma: Ő hiányzott a mondat végéről!

Alma, Delma: (együtt) Boldog Karácsonyt kívánunk!

Döbönc: (fejvakarva jön) Jaj, jaj, jaj!

Delma: Mi a baj, Döbönc?

Döbönc: Előbb fejjel nekimentem egy Vasorrú Bálna orrának, majd amikor elmondtam a tőle hallott varázsigét, hogy „Döfködjön meg engem e tű / S fejemen legyen sok tetű!”, akkor hirtelen szúrást éreztem minden porcikámban és a fejem is elkezdett viszketni.

Alma: Rosszul tanultad meg a varázsigét!

Döbönc: Gyors munkához idő kell!

Delma: És mi ebből a tanulság?

Alma: Azt mindenki gondolja ki magának a karácsonyi ünnepek alatt!

Sasorrú Kába: (bebotorkál) Jaj, hiába vannak újra betűk a táblákon, elfelejtettem, melyik utcában lakom… (kimegy)

Delma: (sóhajtva) Addig is írjuk meg az üdvözlő képeslapjainkat!

Mind: (betűkkel együtt) BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNUNK!

 

1545 összes, ebből 1 mai megtekintés
Tetszik(0)Nem tetszik(0)
2 comments on “Az elveszett betűk (karácsonyi darab)
  1. Borbély Panni szerint:

    nekem van egy másik ötletem... nem olyan húúdejó, de azért itt van:

    dátum: december 24

    helyszín: pszichiátria, páros terápia

    szereplők a színen: pszichológus (a székén ül, mikulás sapka van a fején), pszich. asszisztens (jegyzetel, mikulás sapka van a fején) 1.beteg, 2.beteg (egy-egy széken ülnek a pszich.-el szemben)

    pszichológus: kérem önt (egyik beteg felé int a fejével, vele tartja a szemkontaktust), hogy mesélje elé nekem, ön szerint miről szól a karácsony.

    1. beteg: sze...sze...sze... ööö... szerintem. A karácsony az együttlétről szól.

    pszich: és most kérem önt (a másik betegtől, szemkontaktus, intés), mesélje el nekem, ön szerint miért mondta a társa azt, amit.

    2. beteg: talán azért, mert az a cuki kis mese is megmondja, hogy az összes állatka, meg az összes angyalka, meg mindeki ott volt, amikor megszületett a kis Jézus... (mosolyog)

    (első páros kimegy, pszich. és pszich. asszisztens maradnak, jön a következő páros)

    pszichológus: kérem önt (egyik beteg felé int a fejével, vele tartja a szemkontaktust), hogy mesélje elé nekem, ön szerint miről szól a karácsony.

    3. beteg: ( kedvesen mosolyog, kicsit bandzsít) nemtudom...

    pszich. asszisztens: kövi!

    ( 3. beteg, 4. beteg el, jön 5. beteg, 6. beteg)

    pszichológus: kérem önt (egyik beteg felé int a fejével, vele tartja a szemkontaktust), hogy mesélje elé nekem, ön szerint miről szól a karácsony.

    5. beteg: szerintem a szeretetről... <3

    pszich: és most kérem önt (a másik betegtől, szemkontaktus, intés), mesélje el nekem, ön szerint miért mondta a társa azt, amit.

    6. beteg: mert neki minden a szeretetről szól. (mogorván)

    pszich. asszisztens: kövi!

    (5. beteg, 6. beteg el, 7. beteg, 8. beteg jön)

    pszichológus: kérem önt (egyik beteg felé int a fejével, vele tartja a szemkontaktust), hogy mesélje elé nekem, ön szerint miről szól a karácsony.

    7. beteg: talán... a hitről?

    pszich: biztos ön ebben?

    7. beteg: igen... vagy nem tudom...

    8. beteg: (odasúgja a 7. betegnek) csak mondd, hogy igen, és leszáll rólad!

    7. beteg: igen...?

    pszich. asszisztens: kövi!

    ( 2. pszichológus, 2. asszisztens bejön)

    2. pszich. asszisztens: elnézést, de egy rövid kávészünetre leváltanánk önöket!

    ( 1. pszich. és 1. asszisztens átadják a mikulás sapkát, a jegyzetet, és kimennek; 2. pszich és 2. asszisztens a helyükre mennek)

    2. pszich. asszisztens: kérem szépen a következőt!

    ( bejön 9. beteg, 10. beteg)

    2. pszichológus: kérem önt (egyik beteg felé int a fejével, vele tartja a szemkontaktust), hogy mesélje elé nekem, ön szerint miről szól a karácsony.

    9. beteg: a békéről

    2. pszich: és most kérem önt (a másik betegtől, szemkontaktus, intés), mesélje el nekem, ön szerint miért mondta a társa azt, amit.

    10. beteg: mert az anyukája mindig ordítozott vele... (elgondolkodik, és a színpad hátsó részén megjelenik 3 új szereplő, kettő ordibál a maradék eggyel, azátn elmennek)

    2. pszichológu asszisztens: következőt kérem szépen.

    ( bejön 11. beteg, egyedül)

    2. pszichológus: ma egyedül?

    11. beteg: igen, ma egyedül... szomorúan, magányosan, elhagyatottan... család nélkül... de ne is törődjön velem, már megyek is.

    2. pszichológus: kérem, meséljen egy kicsit, hátha tudok segíteni!

    11. beteg: nem, úgysem érek rá... ne is vesztegesse az idejét rám! hagyjon el maga is, jó lesz nekem eltűnni, kiradírozódni a történelemből... csak hagyjon magamra!

    (11. beteg széles gesztikulációval *önsajnáltató* kimegy)

    (bejön 4 ember, röhögőgörcs, székekbe beleülnek, pörögnek bennük, fogócskáznak, földön fetrengenek, meg mindet csinálnak, ami jó)

    2. pszichológus: elnézést, el tetszett tévedniük?!

    a 4 közül az egyik: dehogy is, mi nagyon jóóóó helyen vagyunk!

    2. pszich asszisztens: tessenek kifáradni, mert hívom a biztonságiakat! hát basszusmár, most hívom! az anyjukat már! biztonságiak!

    (biztonságiak kikísérik a zavaró tényezőket)

    2. pszich asszisztens: kövi!

    (12. beteg, 13. beteg bejön)

    2. pszichológus: (unottan, monotonon, másfelé fordulva) kérem, hogy mesélje elé nekem, ön szerint miről szól a karácsony.

    12. beteg: a hitről.

    2. pszichológus: (a 13. beteg felé fordulva) miért?

    13. beteg: honnan tudjam? amúgy meg minden nap templomba jár, de én tényleg nem tudom, hogy mire gondol... nem is ismerem!

    2. pszichológus assisztens: rendben, eleget láttam, kifáradhatnak.

    (12. beteg, 13. beteg kimennek)

    2. pszichológus: (2. pszich. asszisztenstől) neked miről szól a karácsony?

    2. pszich. asszisztens: ok, vicces... de fáradt vagyok röhögni.

    2. pszich: nem, most komolyan! miről?

    2. pszich. asszisztens: és neked?

    2. pszich: tényleg, vajon miről?

    ( 2. pszich asszisztens, 2. pszichológus kimennek)

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  2. Frady Endre szerint:

    Halihó! 🙂
    Csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy az "Elveszett betűk" c. darab szerzője én magam vagyok:
    http://fradyendre.blogspot.hu/2010/11/az-elveszett-betuk.html
    Szívesen veszem, ha bárki előadja, csak az a kérésem, hogy a nevem szerzőként meg legyen említve!
    Üdv.:
    Szepy 🙂
    (Szepessy Gábor alias Frady Endre)

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .